Egyre több nő és férfi folyat ádáz küzdelmet a fölösleges kilók ellen. Ez a harc, a tavaszi és a nyári időszakban még inkább felfokozódik.
Étkezési zavarról, táplálkozási rendellenességről, túlzott táplálékbevitelről vagy egyszerűen biztonság iránti vágyról van szó? Az anorexiától és bulimiától elvonatkoztatva, a kényszeres evés jelensége jóval összetettebb mint gondolnánk. Diéta, fogyó- vagy tisztítókúra és megannyi kecsegtető ajánlat, melyek legfeljebb néhány hétig kitartanak, de ezt követően a plusz kilók leadásának folyamata leáll. Ezt a felismerést bűntudat, önvád követi, valamint a csalódottság és elkeseredettség érzése, amiért egyetlen kúrát sem tudunk végigcsinálni.
Marcangoló bűntudat, amitől nehéz megszabadulni. A kudarc élményére, mintegy válaszreakcióként azért, hogy bűntudatunkat elfojtsuk, a kényszeres evés zsákutcájába menekülünk. Magunkhoz veszünk egy jókora adag ételt, ami még inkább árt a testünknek. Az ilyen esetekben, nem az étkezés mennyiségében vagy minőségében kell a baj forrását keresni, mivel a kényszeres evés oka nem innen eredeztethető.
A pszichológusok azt hangsúlyozzák, hogy a túlzott evési kényszer, falánkság és felfokozott étvágy az esetek többségében a bizonytalanság érzéséből fakad, és a biztonság iránti vágyat tükrözi. Ezt nem nehéz önmagunkon is megfigyelni. Az olyan helyzetekben, amikor egy-egy élethelyzetet bizonytalannak, veszélyesnek vélünk, természetes módon biztonságra törekszünk, és ennek a legbiztosabb jele, ha úgynevezett „biztonság párnácskákkal" vesszük körül magunkat. A súlyosabb betegségeket és egészségi problémákat leszámítva, a kényszeres evésnek és a fölösleges kilóknak a táplálkozáshoz vajmi kevés köze van.
A túlsúlyos emberek körében gyakran tapasztalható, hogy a legtöbben bűntudatot éreznek és haragszanak magukra, amiért a kényszeres evésnek ne tudnak ellenállni. A folytonos önmarcangolás és önvád helyett azonban észre kellene venniük, hogy életükben milyen történések zajlanak, melyek azok az események, amelyek nyugtalanságot vagy éppen bizonytalanságot váltanak ki belőlük. Ez lehet párkapcsolatukkal, munkahelyükkel, családjukkal kapcsolatos bármilyen probléma. Abban az esetben, ha időszakos evési kényszerről van szó, a táplálkozás problémáját jobb félretenni, és célszerűbb azon a berögzült problémán munkálkodni, hogy milyen életterületen van szükség támogatásra vagy biztonságra.
Ez az önvizsgálat azért is szükséges, mivel gondolataink nagymértékben befolyásolják testsejtjeink működését. Figyeljük meg, ha életünkben minden rendben megy és biztonságban érezzük magunkat, a zsírpárnák nem rakódnak le vagy a plusz kilók szinte maguktól eltűnnek. Az emberek többsége, mihelyt kissé tehetetlennek, kiszolgáltatottnak vagy bizonytalannak érzi magát, fölszed néhány plusz kilót. A zsírpárna lerakódása, a bizonytalanság kivetülésének külső, szemmel is jól látható jele. Amennyiben életünk történéseire tudatosan figyelünk, könnyűszerrel figyelemmel kísérhetjük ezt a folyamatot. A testkép kialakítása gondolati síkon kezdődik. Nem véletlenül hangoztatjuk minduntalan: amilyennek képzeljük önmagunkat, olyanokká válunk és ez az alakunkra is vonatkozik.
Forrás:/www.szatmar.ro
